Húsvéti pásztorlevél - 2017


"a Lélek az, aki életre kelt (…) azok a beszédek,

amelyeket én szóltam nektek: Lélek és élet”.

(Jn 6,63)
Kedves unitárius híveim, keresztény testvéreim! Húsvét a keresztény világ nagy ünnepe, bár az ünnep időpontját illetően a Jézus tanítását őrzők világa két részre szakadt: keleti és nyugati kereszténységre. Ez azonban nem csökkenti az ünnep jelentőségét, mert húsvét üzenete ma is feltölti emberi életünket: megelevenít, biztat, reménységgel tölt el. A keresztények, együtt vagy külön, azt ünneplik, hogy Jézus kiszélesítette az ember látószögét, magasabb szintre emelte az ember életét; a szűk földi korlátok közé szorított ember előtt felmutatta az örökkévalóságot, az örök élet örömét, Isten ajándékát a benne hinni tudó embernek. Olyan magasságokat mutatott meg, és olyan magasságokba emelt bennünket, melyek eszményként a mában élő ember számára is utat mutatnak. Jézus nem a haragvó Istent békítette ki, hanem a gyarlóságaival, bűneivel vergődő embert emelte fel a szeretet Istenének magaslatára. Ezért húsvét a hit ünnepe, mely győzelemről, diadalról szól. Péter kételkedő döbbenettel hajol az üres sír fölé, s talán az a gondolat jut először eszébe, hogy hogyan lesz tovább, de lelkének teljes szeretetével vallja: „Uram, te mindent tudsz, te tudod, hogy szeretlek téged”. (Jn 21,17)

Virágvasárnapra

"Isten szavát meghallgassuk
Parancsait megfogadjuk,
Áhitatos hittel valljuk,
Segítségre őtet hívjuk.

Őrizkedjünk a vétektől,
Mindenféle tévelygéstől,
Emberi sok szerzésektől,
Mert elvonnak Istenünktől."
(124 ének)

Ma meglátogatlak Téged!

Élt egyszer egy idős asszony, aki nap mint nap hosszú órákon keresztül imádkozott. Egy nap Isten hangját hallotta, aki így szólt hozzá:
- Ma eljövök hozzád, hogy meglátogassalak téged.
Képzeljétek el, micsoda örömöt és büszkeséget érzett. Csinosítani kezdte otthonát és kitakarított, tésztát gyúrt és süteményt sütött. Aztán felvette a legjobb ruháját és várni kezdte az Úr érkezését.
Egy kis idő múltán valaki kopogtatott az ajtaján. Az anyóka sietett, hogy ajtót nyisson. De csak a szomszédasszonya volt, aki csak egy kis sót akart kölcsönkérni. Az anyó elküldte:
- Az Isten szerelmére azonnal menj innen, most nincs időm erre a butaságra! Istent várom az otthonomba! Na, menj már! - és becsapta a megbántott asszony orra előtt az ajtót.
Kicsit később megint kopogtattak. Az asszony megnézte magát a tükörben, megigazította a ruháját és futott ajtót nyitni. De ki volt az? Egy óriási kabátot viselő kisfiú, aki gombokat és szappant árult fillérekért. Az öregasszony így tört ki:
- A Jóistent várom. Nincs egy csepp időm sem. Gyere vissza máskor - és a gyermek orrára csapta az ajtót.
Azután megint kopogtattak. Az öreganyó kinyitotta az ajtót és egy rongyos, sápadt öregembert látott maga előtt.
- Egy szelet kenyeret, jóasszony, legyen akár száraz is… És ha megengedné, hogy egy pillanatra megpihenjek a lépcsőjén! - kérte könyörögve az öreg.
- Ó, ne! Hagyj békén! Istent várom! És takarodj el a lépcsőmről - mondta bosszúsan az öregasszony. A szegény ember sántikálva odébb állt, az öreganyó pedig visszatért és várta Istent.
Teltek az órák és a nap nyugovóra tért. Eljött az este és Isten nem érkezett meg. Az asszony mélyen csalódott. Végül úgy döntött, hogy nyugovóra tér.
Furcsa mód rögtön elaludt és álmodni kezdett.
Álmában megjelent neki a Jóisten és ezt mondta:
- Ma háromszor jöttem el hozzád, és te háromszor utasítottál el.