Közös Hálaadás

Székelyderzsi Unitárius Vártemplom / Unitarian Fortified Church in Dârjiu fényképe.
Közös szeretetvendégség. Köszönet a BARÁTOKnak, akik gondoskodtak a finom falatokról
Különleges hálaadó ünnep volt, hiszen három unitárius gyülekezet (Muzsna - Derzs -Zetelaka) hívei együtt adtak hálát a Székelyderzsi Vártemplomban. A találkozás örömére a termék- és terménybemutató istentiszteletet szeretetvendégség követte a kultúrotthonban. Úrvacsoravétel után Benedek László 9. osztályos diák harmonikán klasszikus zenét játszott. Ballok Boróka népdalt énekelt, Nemes Előd verset mondott. Istentisztelet ideje alatt Kerestély Katalin óvónő vezette a gyermekfoglalkozást. Köszönet illesen mindenkit, aki hátterezett az ünnep szépítéséhez!

Székelyderzsi Unitárius Vártemplom / Unitarian Fortified Church in Dârjiu fényképe.
Nemes Előd Zoltán szaval - A cinege cipője

Iskolakezdésre



Hárs László: Miértek és hogyanok

Hogyha nyár van, hol a tél?
Egész télen hol a nyár?
Mikor nem fúj, hol a szél?
És hogyha fúj, hova száll?
Fényes délben hol a Hold?
Sötét éjjel hol a Nap?
Ha kimosták, hol a folt?
Ha nem habzik, hol a hab?
Ha beszélnek, hol a csend?
Ha felszárad, hol a sár?
A mente, az hova ment?
A várkastély, mire vár?
A félóra, mitől fél?
Az aludttej hánykor kél?
Két adagot miért nem kér,
aki nyaklevest ebédel?
A golyóban mi a jó?
Kiabálban mi a bál?
Miért folyik a folyó?
A tó vize miért áll?
Miért nem úszik a csibe?
A hal miért nem repül el?
Az eső miért esik le?
Miért nem esik soha fel?
Miért mindig ma van ma?
A holnap miért nem ma van?
Az idő honnan jön és hova tart?
Minden csupa hol, meg ha,
csupa miért és hogyan.
Mondják, néhány év alatt
nagyra növök biztosan,
s mind az összes titkokat,
megfejtem egymagam.
De marad majd egy titok,
amit akkor sem értek:
hogyan lesznek a hogyanok?
S miért vannak a miértek?

Hol lakik Isten?

A tanító ezt kérdezte a gyerekektől:
- Hol lakik Isten?
Különböző válaszokat kapott. Ilyeneket:
- A mennyben, a szívünkben, a templomban...
Az egyik kis jelentkező pedig ezt mondta:
- Isten az alvégen, a keresztutca baloldalán, a sarokház mellett lakik.
Lett erre nagy kacagás.
De a tanító jól ismerte a fiút, és ezért barátságosan megkérdezte tőle:
- Hogyan érted ezt kisfiam?
A legényke komoly válasza ez volt:
- Vasárnap édesapámmal sétáltunk. Amikor ahhoz a házhoz értünk, ezt mondta édesapám: “Itt egy cipészmester lakik nyolc gyermekkel, öreg, vak apjával és béna nénikéjével. Szegények, de nagyon szeretik egymást. Imádkoznak Istenhez, szorgalmasan dolgoznak, és elégedettek is.”  Velük lakik az Isten.
Most már egy gyerek sem nevetett.
- Igazad van, fiacskám - szólt a tanító. - Isten ott lakik az alvégen, a keresztutca baloldalán a sarokház mellett.
De nemcsak ott...


Nálam lakik-e az Isten? Olyan-e a gondolkodásom, a beszédem, a tetteim, hogy abból mások azt látják, nálam (is) lakik az Isten?

A gazdag ember és a tanítványa

Volt egyszer egy nagyon gazdag ember. Az ifjú tanítványával járta a világot. Közben mindegyre csak tanította, okította az ifjú tanítványát.
Egy este a hegyekben jártak, és rájuk esteledett. Nem volt hol aludniuk. Nem messze megláttak egy rozzant házat. Odamentek. Bekopogtak. Szállást és vacsorát kértek.
A gazda mondta nekik, hogy szívesen ad vacsorát, de csak nagyon kevés és szegényes ételük van. Egy kis kecskesajt, egy kis tejföl, meg egy kis túró. Szállást is csak a pajtában, a szénán tud adni nekik, a kecske mellett.
A gazdag ember azt mondta, hogy nem baj, örömmel veszik ezt is, és nagyon köszönik.
Vacsora közben a gazdag ember megkérdezte a gazdát, hogy miből élnek, mit csinálnak.
- Van nekünk ez az egy szem kecskénk. Abból élünk. Az asszony minden nap megfeji. A tejből túrót, tejfölt és sajtot készít. Én meg minden nap lemegyek a városba, és a vásárban eladom őket a piacon."