Emberséget, hitet, kedvet!

A 2016-os esztendőt Jézus példázatainak körbejárására szenteltük. Egy esztendő alatt nagyító alá kerültek – vasárnapról-vasárnapra, ünnepről-ünnepre - a jézusi cselekedetek, melyek az unitárius ember számára kiemelkedő helyet foglalnak el. A példázatok világában való barangolás megérttette velünk, hogy miért emelte Jézus életének középpontjába a szeretetet, a megbocsátást, az odafigyelést és a hitet. Megtanultuk – újra, hogy Isten jóságos, szerető és gondviselő, nem pedig haragtartó, büntető és bíráskodó Atya, aki alig várja, hogy tévedjünk. Jézus tanításai ismételten megtanítottak arra, amire unitárius hitünk is buzdít: kövessük életpéldáját!

Isten tenyerén ébredtem



Isten tenyerén ébredtem, s lenéztem a Földre,
Hófehér csúcsokra, kopár legelőkre.

Kanyargós folyók tükrében láttam kelni a Napot,
Sugaraiban álmos hajnal mosakodott.
Láttam az óceánt gyermekként ragyogni
Sirályokat felette felhőkkel táncolni,
láttam a békét az emberek szívében,
Láttam az erdőket fürödni a fényben.
Láttam sok-sok mosolyt és láttam a reményt,
Láttam az embert, és láttam a zenét,
Láttam a földet szeretetben élni,
Láttam a csöndet a széllel zenélni.
Láttam Istent amerre csak néztem,
Miközben éppen az Ő tenyerében ültem,
S az Ő hangján szólt hozzám a szél,
Mint anya, ki gyermekének mesél,
Millió apró tükörben láthatod magadat,
Hisz olyannak látod a világot, amilyen Te vagy!

(Hamvas Béla)

2017

Adjon Isten minden ide látogató olvasónak áldott, békés új esztendőt!
Bálint Benczédi Ferenc püspök úr köszöntője meghallgatható itt.




Karácsonyi pásztorlevél

Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt. Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek.”(Jn1,10.11)
Keresztény testvéreim! Karácsony közeledtével megmagyarázhatatlan csoda kerít hatalmába. Az ünnephez közeledve valami belső remegés és izgalom ural bennünket, mely nap mint nap fokozódik. Az adventi időben egyre jobban felerősödik a Jelenések könyvében található üzenet: „Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő énvelem” (Jn3,20). Jézus nem lopakodva, settenkedve jön, mint az éjjeli tolvaj, hanem tisztességesen és őszintén felfedve magát kopogtat lelkünk ajtaján, és bebocsátást kér. Meg tudjuk-e nyitni az ajtót, szívünket, lelkünket? Fel tudunk-e készülni az ünnepre? Át tudjuk-e élni egész lélekkel a Megtartó születése feletti örömöt? Be tudjuk-e fogadni az amúgy zsúfolt, terhelt mindennapjainkba ezt az örömöt? Megtermékenyíti-e az életünk, hogy jobb kedvvel és lelkesedéssel lépjük át az esztendőfordulót?

Megbékélés


 Egy vidéki farmon élt két testvér egymás szomszédságában. Egy napon egy jelentéktelen félreértés kapcsán összevesztek.  Eddig kölcsön adták egymásnak szerszámaikat, ameddig az egyik távol volt, a másik vigyázott a farmra, megbeszélték a problémáikat, de most egy csapásra minden megváltozott.